A Káosz Smaragdok voltak azok az erőforrások, amik a világot mindig is mozgatták. Ezt a dolgot szinte mindenki tudja és természetesnek is találják. Sokszor gondolkoztam azon, hogy ennek vajon tényleg van-e értelme vagy csak a többiek szimplán hülyék. Hiszen a Mobiust is csak ugyanaz mozgatja, mint a többi bolygót. Bár ezt a sok kis együgyű nem tudja. Vagy egyszerűen nem akarják megérteni. Egy dolgot tudok biztosra a Káosz Smaragdokról és az az, hogy nagyon könnyen hasznot lehet húzni belőlük. Ezért akarja minden úgy nevezett “gonosz” mint például Eggman megszerezni és ezért vannak olyan “hősök”, mint például Sonic megakadályozni ezt. Engem igazán nem izgat egyik sem. Egyik oldalhoz sem tartozom. És… Már megint mi ez a dörömbölés? Vector fogyhatna… Nem tudom… Úgy 100 kilót… De pár perc és már az én szobám ajtaján fog dörömbölni. Pedig én megmondtam, hogy engem hagyjanak békén. Majd felkelek, mikor akarok.

Vector: Ébresztő!!! Vályúhoz!

Ilyenkor átlag egy nagy nyögést préselek ki magamból és megpróbálok felkelni, majd közlöm Vectorral, hogy közösüljön a vályújával, mert én nem vagyok malac legfeljebb a sün fajtái közé tartozó egyed, aki éppenséggel nagyon rühelli, ha parancsolgatnak neki. Miután Vector azt az emos fejemet szidva ott hagy felkelek és összeszedem magam. Hiába, hogy órák óta fent vagyok sosem szeretek lemenni a többiek közé. Ilyen vagyok. Legnagyobb örömömre Sonicot is ott találom a konyha asztalnál.

Sonic: Jó reggelt Sötétség Fejedelme. Szolgái remegve térdelve adják kezébe az étket. Ma megkönyörüli az életünket?

Én: Meggondolom…

Eközben Vector elém lök egy tál müzlit. Mondhatom Sonic úgy röhög, ahogy én az életben nem tudnék.

Én: Ilyenkor hogy nem fulladsz meg?

Sonic: - könnyes szemmel - Hallod… Nem tudom… De rajtad olyan jó röhögni… Ne sértődj be…

Ezennel tovább folytatja a röhögést én meg csak nézem, ahogy elkezdi fejelgetni az asztalt.

Vector: Nagyon reggel van még… Charmy te meg ne játssz az étellel!

Charmy: Én nem játszom az étellel! Az étel játszik velem… Amugy Espio nem is eszik!

Espio: Árulkodós…

Vector: Egyél Espio, különben Sonic megeszi és tőle sajnálom.

Sonic: Köszönöm a szívélyes vendéglátást Vector. Én is nagyon szeretem mindegyikőtöket.

Vector: Mióta Tails elutazott egyfolytában a nyakunkon lógsz.

Sonic: Hát mert itt van az egyik haverom! Ugye Shady baby?

Ezzel Sonic átkarol úgyhogy a fejem majd leszakad és azon gondolkodom, hogy itt lenne már az ideje eltörni azt a nagy orrát.

Sonic: Ma elmegyünk és bandázunk egy kicsit a városba!

Megpróbálok egy reménytelen mozdulatot tenni, hogy kiszabadítsam a fejem, azután beletörődöm sorsomba.

Vector: De nem szeretnélek megint titeket a Hírekben látni.

Sonic: Ugyan Vector! Nem voltak áldozatok!

Vector: De a kárterítést nem én akarom fizetni.

Espio: Hagyd már őket… Úgyis azt csinálnak, amit akarnak.

Sonic: Figyi Vec! Pénz, mint tenger. Esküszöm, megadom. A széket, az ablakot, a tévét…

Charmy: És a bejárati ajtót!

Sonic: Azt is… Meg az egész 8. kerületet…

Espio: Szerintem ott nem vettek észre nagy változást…

Vector: Jól van! Csak ne lássalak!

Másik pillanatban már csak azt érzem, hogy Sonic iszonyatosan húzza a fejem és az úton rohanunk. Aztán elenged, ugrok egyet és máris felveszem a tempóját.

Én: Hova megyünk?

Sonic: A városba.

Én: Minek?

Sonic: Csajozol.

Én: Aham. Miért?

Sonic: Mert ha sokáig fiúk között vagy, akkor homo leszel.

Én: Ez buziság.

Sonic: Mondom.

Én: Nem akarok lányokkal lenni. Azok olyan… Izék…

Nem értem ezt az egészet. Miért akarnak a fiúk és a lányok mindig összeismerkedni? Annyira mások. A kinézetük, a gondolkodásuk, az illatuk. Ráadásul Amy mindig Sonic fejére mászik, Vector állandóan Vanillát követi mindenhova, Espio minden hónapban más csajjal állít be, Knuckles és Rouge halálra idegesítik egymást… Még Charmy is Creammel szeret a legjobban játszani!

Sonic: Jobb lesz ha már most hozzá szoksz a lányokhoz.

Én: De miért?

Sonic: Mert miután elérünk egy bizonyos kort választanunk kell egyet. Ilyen dinka te sem lehetsz.

Utálom, hogy még mindig nem tudok egy csomó olyan dolgot, ami másoknak tök természetesen jön. Talán néha napján jobban oda kéne figyelni Vectorra…

Sonic: Itt is volnánk.

Semmi különleges. Csak egy kávézó.

Én: Ez teljesen komolyan gondolod? Na szia…

Sonic: Nem mehetsz el!
Én: És miért nem?

Sonic: Mert… mert… A biológia azt kívánja.

Én: Elmész te a jó büdös francba.

Sonic: Gyere már te Tapír!

Valahogy berángat a kávézóba és leülünk az ablakhoz legközelebb eső asztalhoz. Sonic körbe néz én, meg azon gondolkodom, hogy vajon merre lehet a mosdó.

Sonic: Elmész arra és jobbra… Upsz… Bocs… Az a lányoké… Másik jobbra!

Akárhova megyek Soniccal az mindig egy élmény lesz. Persze miután visszamegyek a vécéről körülbelül csak 10 lány veszi körül. Sonic híres és ezt bizony hiába, hogy jó szívű gyakran kihasználja.

Sonic: Gyere Shad!

Sonic úgy vigyorog rám, mint ha fizetnének érte. Leülök és már megint vagy 5 hülye csaj vesz körül. Megőrülök ettől. Idegességemben mindig elkezdem a szájpadlásomon lévő sebet piszkálni a nyelvemmel. Begyógyulna, ha nem bántanám, de egyszerűen nem tudom megállni. Az isteni segítség pedig mindig a legváratlanabb helyekről jön. Legváratlanabb személyektől.

Amy: Sonic te meg mit csinálsz itt???

Sonic: A.. Amy… Szia! Nem láttalak vagy… 1 napja…

Charmy és Cream: Szia Shadow bácsi!

Shadow: Na már megint itt tartunk…

Charmy és Cream lerohamoznak és azonnal rám vetik magukat. Közben Sonic a szokásos “Amy mérges rám és vigyorgok tovább úgyis olyan szép vagyok” kifejezést veszi az arcára és hátrálni kezd.

Charmy: Elviszel minket fagyizni?

Shadow: Hát persze.

Nekem mindegy hová csak minél messzebb Sonic és Amy közeléből. Elég szép idő van, a nap süt, a madarak dalolnak, a szmog pedig egyre jobban gyűlik a belvárosban… Erre mondta azt Charmy, hogy jó hogy a fagyinak nincs szmog íze. Aztán elsétálunk Tails műhelye felé, ugyanis mielőtt elment mindannyiunk lelkére kötötte, hogy locsoljuk meg a kedves kis virágát, amit még Cosmo hagyott hátra neki pár évvel ezelőtt. Azóta egy csinos kis fa nőtt ki belőle, ami mostanra óriási virágokat nyitott… Mármint kinyíltak rajta a virágok. Charmy leginkább arra volt kíváncsi, hogy milyen termést fog hozni. Az egész fa kb. 1 méter nagy, de mindenkinek ez tetszik benne, hogy olyan kis szerény. Cream mindig megszagolja a virágait, mert szerinte olyan édes illata van. Én inkább nem nyilatkozom, ugyanis engem erősen a vízipipára emlékeztet. Charmy ismét szemügyre vette azt a nagy gubót, ami a fa közepén nőtt.

Charmy: Szerintetek ebből mi lesz?

Cream: Lehet, hogy valami gyümölcs vagy magvak, amiből több ilyen fa lesz.

Charmy: Életemben nem láttam még ilyet….

Shadow: Biztos valami mutáns szörny…

Mintha csak erre várt volna a fa, a gubó megmozdult. Charmy és Cream pedig visítva rohan be a hátam mögé…