Mióta csak az eszemet tudom mindig Vector nevelt. Ha egy kicsit megerőltetem a fejem és próbálok visszaemlékezni arra, hogy milyen voltam kisbabaként mindig egy szőke hajzuhatag jut az eszembe és mellette egy aranyos lányos hang. Egyszer kérdeztem Vectort, hogy honnan kerültem én ide. Ő erre azt állította, hogy engem egy sárga virágból szedtek ki. Mikor persze ezt elmondtam a játszótéren a társaimnak mindenki másképp válaszolt. Volt, akit a gólya hozott, mások tojásból keltek ki. Persze senki sem tudta pontosan, hogyan is működik ez a dolog, de a felnőttek nem voltak hajlandóak többet mondani. Aztán pár év elteltével már nem is izgatott ez a dolog. Cream azt kérdezte tőlem még régebben, hogy hol az anyum. Mire mondtam, hogy nekem olyanom nincs. Erre megsajnált és azt mondta, hogy biztos ott hagyott engem hallott már ő ilyen esetekről. Attól a naptól kezdve utáltam az anyámat.

Vector: Ezt meg honnan hoztátok?

Mind a hárman összenézünk. Végül Shadow kezdi elmondani, hogy ezt mi bizony egy fából szedtük ki, Vector pedig totális döbbenettel csak néz és látszik, hogy semmit nem tud kinyögni.

Shadow: Aztán mikor kiesett elkaptam és… elkezdett bőgni.

Vector kiveszi Shadow kezéből a bebugyolált kisbabát, ami megszólalásig hasonlít Cosmóra.

Vector: Most aztán mit csináljunk vele? Tails messze van meg aztán mit is tudna kezdeni egy kisbabával…

Charmy: Tartsuk meg!

Vector: Végülis… Nem dobhatjuk ki. Meg Tails mit is tudna kezdeni egy kisbabával?
Cream: Olyan aranyos.
Charmy: És hangos…

A pici ekkor újra rázendített. Én pedig mérgesen a fülemre tapasztom a kezem, hogy ne halljak semmit az egész visítozásból.

Pár hét telt el mióta a kicsi Cosmo, mert ugye tisztára úgy néz ki mint ő csak kicsiben, itt van. Ez a pár hét eleje Espio hisztizésével kezdődött. Ha 5 éves lett volna, akkor biztos, hogy a padlóra vágta volna magát és visított volna dühében.

Espio: Vector, az Istenért! Nem elég egy gyereket felnevelni? Vagy inkább te csinálnál egyet. Úgy viselkedsz, mint valami befogadó intézet, mint ha lenne annyi pénzed. De még pénzünk sincs. És ha Tails nem fogadja be? Nálunk marad? Még plusz 10 év? Charmyval is szenvedtünk pedig ő hamar tanult és nem volt vele annyi probléma. De ha hisztis lesz és hülye? Akkor mit csinálunk?

És ez így ment tovább hosszú napokig. Vector erre pedig egyszerűen csak vigyorgott. Shadow nem sokat reagált, ahogy átlag. Csak nézett ki a fejéből. Nekem pedig már a második napon arra kellett bemennem a szobámba, hogy az egyik szekrényem hiányzik és az összes benne lévő cuccom a padlón hevert.

Charmy: Vector! Valaki elrabolta a szekrényem!

Vector: Nem rabolta el senki. Szükségem van rá.

Mint kiderült a baba cuccait tette bele. Erre én kipakoltam és visszavittem a szobámba. Másnap megint nem volt ott. Ismét kipakoltam és visszavittem. Harmadnap ugyanez történt és így tovább… Azután a 7. nap az ablak alatt találtam ripityára törve. Mint kiderült Shadow volt olyan kedves és segített nekünk végleg elhelyezni a szekrényemet.

Shadow: És a hetedik napon az Isten megpihent.

Vector szerint Shadow nagyon sajátosan kezeli a problémákat. Shadow tökéletes ellentétje Sonic. Sonic hajnali 6kor képes elkezdeni ordibálni a nappaliból, amikor még mindenki az ágyban fekszik.

Sonic: Meghalok! Meghalok!

Espio: Kussolj már el, kit érdekelsz!!!

5 perc múlva…

Sonic: Oké! Mindenki nyugodjon meg! Jól vagyok!

Vector: És ki nem sz*rja le???

Sonic: Akkor most csinálok egy bambit!

Mint később kiderült romlott tejet ivott. De elvesztettem a csíkot vagy a mizét, madzag, drót, kötél, valami gyapjús… Fonalat! Nekem a kisbabáról kéne beszélni, ami éppen most rágja az egyik csápom. A házban totális miatta a felfordulás. Szeret mindenbe belemászni. Összenyálazza a dolgokat. Mi pedig Espio szerint az ajtófélfát rágnánk ha Vanilla nem segítene olyan sokat. Ma is hozott egy nagy adag sütit. Sonic szerint az ajtófélfának sósperec íze van.

Cream: Annyira cuki ez a kicsike. Olyan szerencsés vagy, hogy kaptál egy kis hugit.

Charmy: Én nem kértem kis hugit. Hol lehet visszaváltani?

Cream: Ne mondj ilyet.

Charmy: De nekem nem kell.

Cream: Te mondtad, hogy meg akarod tartani.

Charmy: Az két hete volt, amikor még nem tudtam, hogy milyen idegesítő egy kisbaba. Nyáladzik, bömböl, kitúr engem Vector miatta a saját szobámból, pedig tök sok növényem van. Azokat meg hova tenném? Inkább tegyük ki ezt a kis izét!

Cream: Ne mondj ilyeneket! Önző vagy.

Charmy: Nem vagyok! Teljesen szétcseszi az életünket!

Cream: Te is voltál ilyen kicsi. Vector téged is felnevelt.

Charmy: Én nem csesztem el Vector életét! Az más!

Cream: Miben?

Charmy: Hát… öhm…

Cream kezembe nyomja a kisbabát és ott hagy vele. Én meg csak ülök és lassan megfogalmazódik bennem a kérdés: Vector elcseszett élete vagyok?