Marine: Ne mártírkodjál Tails!

Természetesen ilyenkor tör ki az egész csoportban az általános röhögés. Ott állok a tábla előtt és vörösödök és vörösödök és vörösödök. Pedig nem én vagyok az osztályban a legrosszabb! Sőt… De itt is ugyanúgy megy az általános szívatás, mint az általánosban. Mikor idejöttem az Akadémiára azt hittem, hogy velem hasonlóakkal leszek körülvéve, de mikor elsőnek beléptem a terembe azóta Marine nem hagy békén. Ha kérdeztem mindig rosszat válaszolt, ha a lépcsőn jöttem le lelökött és úgy többnyire égetett az osztály előtt. Nem értem mi baja van velem…

Tá.úr: Marine ülj le! Mindig hangoskodsz! Tails te is ülj le! Elegem van ebből a csoportból…

Az óra hátralévő részé azzal telik, hogy jegyzetelek és Marine papírgalacsinokkal pöckölget. Sajnos csak óra végén jövök rá, hogy a galacsinok elnyomó többsége nyálas…

Na de most megmondom a magamét!

Tails: Marine állj csak meg!

Marine hátrafordul és mikor rájön, hogy egyenesen felé tartok nyelvet ölt és elkezd rohanni. Végigkergetem a 10. szintes sulin. (Csak nekem lehet ekkora pechem, hogy pont a 10. szinten volt óránk.) Mire utolérem addigra a két bátyja mellett áll, akik mint mindig, most is sötét pillantást vetnek rám.

Tails: Szervusztok…

Marine továbbra is csak kihívóan vigyorog. Tudja, hogy a bátyjai előtt nem merem produkálni. Marine életfilozófiája az, hogy az élet olyan, mint egy ananásztorta, de hogy miért azt sosem árulta el nekem.

Elég kicsi lakást béreltem ki az Akadémia közelében, ha az ember belép szinte csak egy műhelyet lát az egészből. Az ágyam a sarokban van, a konyha pedig a másik sarokban. Csak a vécé és a zuhanyzó van külön helyiségben. Nem nagy hely, nem is kell nagyobb.

Kopognak. Ajtót nyitok.

Tails: Marine!

Marine: Szervusz! Gondoltam meglátogatlak!

Betáncol a házba.

Tails: Hát… akkor… gyere be…

Addigra már a dolgaimat piszkálja és a kezébe veszi az egyik szerkezetem, másikba egy csavarhúzót és elkezdi birizgálni.

Tails: Honnan tudtad, hogy itt lakom?

Marine: Lenyomoztam.

A világ legtermészetesebb hangján közli ezt velem. Annyira laza. Mintha csak Sonicot látnám 10 adag kávétól felturbózva. Tovább nézelődik a dolgaim között.

Tails: Mégis minek köszönhetem a látogatást?

Marine: Gondoltam egyedül vagy. Nem tűnsz ismerkedős típusnak.

Tails: Hát ez igaz…

Marine: Rossz lehet neked. Én mindig pörgök, azért utálnak sokan. Vagy túl rámenős vagyok. Úgy értem barátilag! Tesóim szerint akármelyik pasi enyém lehet, majd ha felnövök. Gondoltam már arra is, hogy megváltozom de nem megy…

Egy idő után lehetetlen követni. 5 perc és csak halk zümmögést hallok a fülemben. Másik pillanatban már pedig szinte az arcomban van.

Marine: Te is így gondolod?

Tails: Öhm…

Marine: Szóval nem… Gondolhattam volna.

Elég csalódottnak tűnik.

Tails: De szerintem…

Marine: Szerinted?

Mindegy, hogy mit mondok, csak menjen már el innen.

Tails: Ööö… ö…

Gyerünk Tails! Bármit, akármit!

Tails: Hát… én… szerintem…

Ennyire nem lehetsz szerencsétlen! Mondj valami értelmeset! Vagy legalább tereld el másfelé a beszélgetést, csak ne derüljön ki, hogy nem figyeltél oda!

Tails: Igazából… Fogalmam sincs miről beszélsz.

Gratulálok… Marine vérig sértve kicsörtet a lakásból és becsapja az ajtót.

Másnap ugyanúgy csesztet, mintha mi sem történt volna. Tanítás után kiülök az egyik emeleti erkélyre. A tenger felől fúj a szél. Látni is innen. Neki támaszkodok a korlátnak. Annyira megnyugtató. Aztán valaki teljes erőből nekem jön hátulról és lelök. Még ép időben felrepülök és döbbenten hátra nézek. Marine a hasát fogja a röhögéstől.

Marine: Te tényleg tudsz a farkaddal!

Tails: Majdnem kinyiffantam!!!

Marine döbbenten néz. Még sosem ordítottam ennyire komolyan. Eléugrom és a falhoz lököm.

Tails: Mégis mit képzelsz magadról ki vagy te??? Nem láttam még egy ilyen…

(Itt olyan jelzőt használok, amit nem tűr nyomdafesték.)

Másnap kék-zöld foltokkal ébredek. Még szerencse, hogy nincs tanítás. Marine bátyjai megvertek miután Marinét megríkattam. Fene sem tudta, hogy el kezd bőgni. Felkelek nagy nehezen és kakaót csinálok. Megnézem a gépemet, Sonic üzenetet hagyott nekem:

 “Szeva Tails! Hogy vagy? Én szokásosan. Semmi nem történik mostanság, még Eggman sem pattog. Nézd meg, lehet ott nyaral a tengernél. Tudja a majom, hogy oda nem megyek utána. =D Sulival, hogy haladsz? Vannak haverjaid? Én most Shadet csesztettem, hogy jöjjön el velem valahova, de antiszoci még mindig. Amy üzdvözöl téged. Hiányzol Haver! Remélem, azért jó ott neked. Csume. Sonic -

Ui: Küldhetnél valami képet.

Ui 2: Múltkor megint kiborítottam Vectort. Lehet Shadnek nem kéne, hogy náluk lakjon.

Ui 3: Amugy Vectorék megtaláltak a kisbabád. Szóval lehet az borítja ki őket. Jöv héten fotót is sendelek róla, csak Knux bébi széttörte a fényképezőgépem. Kár, hogy nem vagy itt, hogy megjavísd.

Ui 4: Bírom az Ui-kat! Röf-röf! XD

Ui 5: Szerinted Rouge meg Knux meddig lesznek együtt? Kezd aggasztani. 1 hónap. El tudod ezt hinni?”

“Szervusz Sonic! Nem, nincsenek barátaim itt. Tudod milyen nehezen megy az ismerkedés. Tegnap el is vertek. Persze az én hibám volt, mert megríkattam egy lányt. Mindig piszkált és nem bírtam ki. Szerinted miért piszkál? Nem lehet kibírni. Nincsen könyve valakinek, ami a “Túlságosan hiperaktív és agyament lányok kezeselése és kiiktatása” címet viseli? Néha rád emlékeztet. Tényleg nagyon hiányzol, de már elég nagy vagyok és tudok magamra vigyázni. (Azért nem vertek halálra. Elfutottam. Hehe. =D ) Amugy tökre vágok itt mindent. Nem laza suli, de szerintem lazán meg tudom csinálni. Lehet a gépészet a véremben van. Am Marine is egész okos, ha normális, de ez ritka. Üdvözlöm az otthoniakat. Tails -

Ui : Mellékelek egy képet a suliról. Hatalmas épület. =D

Ui 2: Szerintem Vector meg hozzád szokott, Shad meg tudod milyen, bár már javult az utóbbi időkben.

Ui 3: MILYEN KISBABÁRÓL BESZÉLSZ? HONNAN VESZED HOGY AZ ENYÉM??? O_O Remélem csak ugratsz… Honnan lenne nekem? NEKEM? Gyerekem? De most komolyan. Nem gondolod, hogy még mindig fiatal vagyok? Vagyis ehez.

Ui 4: Az Ui-k az utóirat rövidítése szerintem…

Ui 5: Rouge meg Knux meg minek jöttek össze? Én azt hittem rühellik egymást…”