Volt már olyan álmotok, amikor futototak, futottatok és futottatok és igazából sehova sem jutottatok? Erre mindenki azt mondja, hogy persze, mindenkinek van ilyen. De mikor én álmodok ilyet az borzalmas. Szívszagtóan fáj. Ijesztő. Még gyerekoromból emlékszem, mikor eltört a lábam. Nem tudtam semmit se tenni. Életem legborzalmasabb 2 hete volt. De mostanában hónapok óta visszatér a rémálmom és csak most jöttem rá, hogy nem is igazán álom…

Én: Hallottátok a hírt?

Én: Azt mondják, hogy egy nagy szőrös állat járja éjszakánként az erdőt és vörös hangyászsünöket eszeget.

Knuckles: Haha…

Most tehetek én arról, hogy Knuxnak nincs humora?

Rouge: Erről én is hallottam. De még nem láttam.

Én: Gondolom, éjjel most már nem az erdőben tartózkodsz, ha nem itt Knuxnál és egész végig nyomjátok az…

Lehetetlenség az egészet végig mondanom ugyanis a következő pillanatban súlyos testi sértés fenyeget. Mióta ezek ketten összejárnak még viccesebb lett az életem.

Én: Jó bocsi… bocsi…, de most komolyan. Mi lesz ha az a nagy szőrös izé valami veszélyes izé, olyan izé, ami megharap és izé leszel, olyan szőrös izé.

Rouge: Hagyd már abba! Nekünk nem kell félni az ilyenektől. Amúgy sem hallottam, hogy bárkit is bántott volna.

Rouge Knux mellé libben és leül mellé. Csak ne előttem kezdjenek bizalmaskodni, mert zavarba jövök vagy ami még rosszabb: el kezdek röhögni. Szép kék az ég, a Mester Smaragd zölden csillog. Minden olyan idilli, minden olyan természetes, minden olyan tökéletes.

Én: Na léptem. Jó turbékolást!

A következő pillanatban már rohanok és nevetek, minden gondot hátra hagyok. Minden tökéletes vagyis minden unalmas. Nem is tudom, mikor volt utoljára 8 napon túl gyógyuló sérülésem. Mióta Tails elment megesz a fene. Ráadásul egy tengerparti városba. A közelébe sem merek menni. Az édes víznél egy rosszabb van, a sós. Amint átszáguldok a réten meglátom, hogy Charmy és Cream éppen a virágokat gyűjtögetik. Megállok és lassabb tempóban elindulok feléjük.

Charmy: Ez itt a Fekete nadálytogyökér. Hámosító, nehezen gyógyuló sebek, ízületi gyulladásokra jó. Megenni viszont nem ajánlott.
Cream: … és ilyened van otthon?

Charmy: Azt hiszem nincs. De nem tudom lehetne-e szobában tenyészteni. Vector valahogy nem engedi az üvegházat a kertbe, pedig az biztos jó lenne neki.
Én: Szevasztok!
Cream: Szia Sonic! Nézd Charmyval mennyi virágot gyűjtöttünk!

Charmy: Kérsz belőle?
Én: Köszi, de nincs semmilyen gyógynövényre szükségem. Hacsak nincs farkasölőfű.

Charmy: Az csak méreg.

Én: Tudom, de mostanában azt mondják, hogy egy nagy farkasszerű micsoda járja éjjel az erdőt.

Cream: Mi is hallottunk róla. Anyum mondta is, hogy sötétedés előtt mindig érjek haza.

Charmy: Vector szerint valaki csak ijesztget, mert unatkozik. Amúgy is ha valaki keveset iszik, az keveset is pisil.
Én: Hogy… mi…?
Charmy: Ez egy mondás!
Én: Mikor hallottad ezt?

Charmy: Én mondtam.
Én: De… Tudod mit. Legyen igazad.

Cream: Honnan tudod, hogy farkas?

Én: Mi?
Cream: Honnan tudod, hogy farkas? Anyukám csak valami vadállatot emlegetett.

Charmy: Csak nem láttad???

Charmy azonnal talpra ugrik és ragyogó szemekkel néz rám. Mintha minden vágya az lenne, hogy megnézhessen egy igazi farkast közelről. Ami aztán szépen ízekre szedik… Vector is tudja, hogy kell nevelni.

Én: Nem láttam semmilyen farkast és nem is akarok látni semmilyen farkast. Én jobban szeretem a rókákat. A farkasok vadak és gonoszak.

Charmy: Úúú… Sonic rasszista!

Én: Nem vagyok rasszista, csak van bennem sünönérzet!

Cream: Éhes vagyok. Elmegyek haza.
Charmy: Rendben ezeket neked adom.

Charmy felkap egy nagy csokor virágot és szegény Creamet szinte befedi vele. Szerencsétlen lányra biztosan sokan csak úgy fognak nézni, mint egy két lábon járó növény szörnyre. Cream elindul jobbra, mi megyünk balra.
Charmy: Bejössz hozzánk?
Én: Nem is tudom… Hogy van a kicsi Cosmo?
Charmy: Nagyszerűen…
Én: Nem nagyon örülsz neki.
Charmy: Te sem lennél boldog, ha hajnali 3kor visításra ébrednél.

Én: Pedig te is ilyen voltál.

Charmy: Tudom. Vector is mindig az orrom alá dörgöli ezt.

Én: Mondjuk megértelek. Nincs rosszabb a féltékenységnél.

Charmy: Én nem vagyok féltékeny!
Én: Jó neked. Én biztos az lennék. Most mindenki a kicsire figyel. Akármi bajod lehetne már Vectornak a kisebb az első. Az első falatokat ő kapja, a játékokat ő kapja, a szeretet is egyértelműen ő fogja elsőnek kapni…

Rájövök, hogy ennél a pontnál kéne leállni különben a világ legvidámabb méhecskéjét taszítom az “emosok” soraiba. Így is elég komoran néz ki. Gyorsan ki kell találnom valamit, amivel felrázhatnám.

Én: Deeee… Ez az élet rendje. Elég nagyfiú vagy már.

Charmy: És az miért jó nekem?

Én: Mert egy csomó olyan dolgot is csinálhatsz majd, amit eddig nem lehetet.

Charmy: Benzint önthetek az akváriumba?

Én: Nem igazán… nem. De mondjuk tovább kint maradhatsz este.

Charmy: Nagyszerű! Akkor elmehetek farkas lesre!

Én: Nem. Nem, nem, nem, nem… Nem! Nem érted a lényeget…

Charmy: Lehet el is kapnám és megint én lehetnek a hős!
Én: Charmy teljesen félreérted, amit mondok…

Charmy: Köszi Sonic!

Charmy abban pillanatban eltűnik a szemem elől én meg csak állok és nézek utána. Mit is gondoltam? Ez Charmy! Úgysem érti meg mire akarom rávezetni. A szemébe kellett volna mondanom, hogy nőj már fel hülye gyerek! Én ilyen idősen rég nem éltem a szüleimmel. Inkább nem megyek utána. Nem szeretném, hogy utolérjen a sötétedés. Jobb lesz, ha elindulok. Mostanában félek az éjszakáktól. Habár… Ha Charmy farkast akar látni, akkor láthat is. Elvigyorodom. Jó poén lesz. Mégis csak elmegyek ma Vectorékhoz.

Knuckles: Milyen hírt?