Vector: Nem láttad Charmyt?

Én: Nem Vector, nem láttam Charmyt, de láthatnád, hogy meditálok szóval légy szíves hagy most békén.

Vector: Lehet, hogy megint bebújt valamelyik szekrénybe. Majd szólj, ha látod.

Vector kimegy én meg beszívom a levegőt. Végre csend van. Mostanában alig tudok meditálni, annyit sír a kisbaba. Jó ez a csönd. Halkan fúj az éjszajai szél, csilingel a szélcsengő az ablakomban, Charmy döngicsél az ablak mellett... Charmy döngicsél az ablak mellett??? Gyorsan kihajolok az ablakon.

Én: Charmy!
Charmy: Szia Espio.

Pontosan az ablakom mellett repül.

Én: Hová készülsz?

Charmy: Énnnn? Kéééééészülni valahoooová? Deeehooogy.

Én: Ne add itt az ártatlant. Ilyen késői órán minek repkednél kint?

Charmy: Kééésőőőn? Éééészre se veeettteeeeem.

Én: Hagyd már abba!

Charmy: Boooooocsi. Khm… Bocsi.

Én: Tudom ám mire készülsz.

Charmy kíváncsian néz rám. Pár másodperc szünet…

Én: Na jó. Nem tudom mire készülsz.

Charmy: Farkas lesre megyek!

Én: Farkas les? Erre felé nincsenek vad farkasok.

Charmy: De te is hallottad! Mostanában egy vadállat járja az erdőt. Többen látták.

Én: Ez csak szóbeszéd. Meg akarják ijeszteni a többi állatot.

Charmy: Akkor meg nincs mitől félni ugye? Megyek is.

Én: Charmy nem mehetsz sehova! Vector keres téged.

Charmy: Nahát. Hirtelen érdekli, hogy hol vagyok…

Én: Ne duzzogj, hanem gyere be!

Charmy kinyújtja a nyelvét és elrepül az éjszakában.

Én: Charmy a fenébe is! Gyere vissza!

Mit tehetek mást. Utána rohanok. Hiába repül gyorsan, én is elég gyors vagyok és tudom követni. Egyszer csak nem hallom tovább a zümmögést. Megállok. Körülbelül már 5 perce rohanhattam. Bent járunk az erdőben. Neki támaszkodom egy fának a tisztás szélén. Szép hely. A tisztás pázsitja felett valami különleges ragyogás van. A fehér virágok szinte világítanak. Kilépek a fűre és körbe nézek.

Én: Charmy!

Sehol senki. Vector nem fog örülni, ha Charmy nélkül megyek haza. Aggódom. Azt a kis méhecskét a végén még tényleg megeszik a farkasok. Elindulok végig a tisztáson. Jól körül nézek. Legközelebb kijövök ide meditálni. Minden olyan nyugodt… Ebben a pillanatban Charmy ugrik ki a bokrok közül kacarászva és hanyatt esik.

Charmy: Komolyan nem gondoltam volna! Még, hogy ijesztő!

Charmy vidáman talpra ugrik és a fák sűrűje felé néz.

Én: Charmy te meg mit csinálsz? Megbolondultál? Kihez beszélsz?

Charmy döbbenten hátrafordul.

Charmy: Te meg mit keresel itt?

Én: Nem gondolhattad komolyan, hogy az éjszaka közepén elengedlek egyedül az erdőbe csatangolni valami kitalált farkasok után.

Charmy: Szállj le rólam Espio!

Charmyt még életemben nem láttam ennyire dühösnek. Kivéve amikor letéptem véletlenül az egyik kedvenc növényének a fejét.

Én: Gyere ide Charmy! Szépen hazamegyünk.

Charmy: Nem!

Én: Ne makacskodj.

Charmy: Bibibi! Úgysem kapsz el!

Charmy hátat fordít nekem és berepül a fák közé. Én meg utána futok megint. A fák között cikcakkozva kerülgetem a fákat. Ez eléggé lelassít. Elfáradok, mire a folyóparthoz érek. Charmy a folyó közepén egy kiálló sziklán csücsül.

Charmy: Ha kellek, gyere ide értem!

Én: Charmy ne gyerekeskedj! Nem akarok vizes lenni. Repülj ide és menjünk végre haza!

Charmy: Én a helyedben inkább a hátam mögé néznék.

Én: Mi van…?

Már hallom is, hogy valami nagydarab izé a hátam mögött szuszog. Megfordulok és valami hatalmas kék farkasszerű izé néz velem szó szerint farkasszemet. Normális esetben valaki elfutna, de én csak állok és bámulok rá. Valakire nagyon emlékeztet.

Charmy: Nyugi! Ő csak Espio!

Farkasszerűizé: Rájöttem. Messziről kiszúrom ezt az ormányos fejét.

Én: Százszor elmondtam már, hogy nem ormányom van!

Farkasszerűizé: Csak nem…

Én: De igen!

Farkasszerűizé: Nem úgy értem! Szóval te tudod ki vagyok? Megismersz?

Én: Persze. Ezer méterről kiszúrom ezt a hülye fejedet Sonic. Így is úgy is nagy fejed van.

Sonic elvigyorodik. Mondjuk az is lehet, hogy a hatalmas metszőfogait akarja megmutatni. Tényleg hatalmasra nőtt. Négy lábon jár. Mancsai karmokban végződnek. Orra megnyúlt, a hátsófarka hosszabb lett, és mindene szőrösebb.

Én: Mi történt veled?

Sonic: Ez egy elég hosszú történet…

Charmy mellénk repül és vigyorog.

Charmy: Ugye milyen tök jó?

Én: Ez egyáltalán nem tök jó Charmy! Ezt senki sem tudhatja meg! A fél környék Sonicra vadászik!

Sonic: Úgy látom ebben is egyetértünk.

Én: Vector is keresi a farkast.

Sonic: Gondoltam…

Charmy: Ezt nem mondod komolyan!

Én: De igen. Tegnap jött a helyőrség és felkérték Vectort, hogy úgy mond “tartsa nyitva a szemét”.

Charmy: Akkor most mit csinálunk?

Sonic: El kell tűnnöm a környékről.

Én: Nem feltétlenül. Ha el tudnál bújni valahova…

Sonic: De hová Esp? Én nem tudok láthatatlanná válni!

Charmy: De hát Sonic senkit nem bánt! Őt mindenki szereti.

Sonic: Ezt te nem értheted Charmy. Nem akarom, hogy ez Eggman fülébe jusson. Ilyen testben fele olyan gyors sem vagyok, mint amilyen gyors szoktam lenni. El kell mennem és meg kell keresnem az ellenszert.

Én: Egyedül?

Sonic: Itt a gond…

Egy darabig némacsöndben állunk egymás mellett.

Én: Knuckles…?

Sonic: Tudod, hogy mostanában csak Rougeval van elfoglalva. Nem akarom szétkúrni a jelenlegi örömét. Amúgy sem hagyná itt a Smaragdot. Tails kéne. De ő nincs itt…

Charmy: És ha én mennék veled?