Szóval sokszor van az, hogy az ember sünje úgy gondolja, hogy minden okés meg király meg minden. Vagy egyébként rá sem cseszik a dolgokra. Pedig én tudtam, mindig is tudtam, hogy a futás az a számomra legfontosabb dolog a világon. De mégis most kifulladva lihegek az egyik nagy fatörzs mellett és szánakozva nézek végig négylábúbeli teljesítményemen. Hiszen 4 láb több mint 2.

Charmy – Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic!

Én – Mit akarsz Charmy? Nem látod, hogy éppen a legfáradtabb depressziómból akarok felépülni?

Charmy – Nem megyünk tovább?

Felállok és beleszimatolok az éjszakai erdőbe.

Én – Nyugodtan itt maradhatunk. Nem érzek semmit.

Ledobom magam a fa mellé ismét és ásítok egyet. Charmy mellém mászik és betakarja magát a bundámmal, ami kétszer akkora mint szokott.

Charmy – Istenkém köszönöm-e napot és hogy ehettem mézet meg hotdogot hogy nem nyírtak ki tegnap minket és vigyázz Vectorra és Espióóóóóra. Ámen! Jó éjt Nagy Gonosz Farkas!

Charmy lehunyja a szemét és szintén ásít egyet. Én fekszem és nézem. Mindennap imádkozik egy ilyet. Eddig a legjobb, az volt mikor a vattacukor automatáért adott, kábé két oldal hosszúságban köszönetet. De most úgy tűnik fáradt hozzá. Hiszen tegnap semmit sem aludt. Elmondom mi történt.

Emlékeztek még a farkasölőfűre? Ha egy bizonyos mennyiséggel teletömöm a fejem, akkor arra az éjszakára nem fogok farkassá változni. Magyarul az elkövetkező 12 órára. Kábé. Persze nem kevés kell és sokszor Charmyval a fele napunk rámegy míg elegendőt találunk. Vásárolni nem mehetek be egy patikába, mert azokat - mint tegnap is kiderült – figyeltetik. De tegnap úgy döntöttem kicsit körül szeretnék nézni az egyik nagyvárosban, ha már erre jártunk. Mikor érdemes körül nézni egy városban? Éjszaka! Akkor vannak a legnagyobb bulik és ott tudni meg a legjobb infókat.

Persze nem mindig minden úgy sül el nálam, ahogy szeretném…

Én – Figyelj Charmy. Én most bemegyek ide.

Rámutattam egy elég durván kinéző discora. Valamiért vonzott az a hely. Egy belső hang azt mondta, hogy be kell mennem.

Charmy – Most akarsz bulizni? Ezért szedtem neked össze ennyi füvet???

Én – Az nem fű, hanem gyógyszer. Ha elkezded éjjel itt kiabálni, hogy fű a végén még drogosoknak néznek minket és azt te sem szeretnéd. Uuuuugye?

Charmy – De én mit csinálják itt kint??? Vigyél be!
Én – Elég kicsi vagy, nem hiszem, hogy beengednének.

Charmy – De itt sem hagyhatsz! Vector szerint az ilyen helyeken meglincselnek! Levágják a szárnyam és eladják, majd a fullánkomat tépik ki és feldugják a…

Én – Oké! Oké! Ne folytasd!

Elgondolkodtam és megpróbáltam körbejárni az épületet. Meg is találtam, amit kerestem.

Én – Figyi Charmy. Szerintem az ott a vécéablaka. Repülj fel és nézd meg.

Charmy – Igen, de nincs nyitva.

Én – Majd kinyitom neked belülről, rendben?

Charmy – Rendben. De ne felejts kint!

Én – Persze, persze.

Eközben már oda is futottam a bejárathoz és secperc alatt bent voltam. Villódzó fények és olyan hangos zene, hogy a fogaid kiesnek a szádból. Vigyorogva néztem körül. Egy kis lazítás meg szociális kapcsolat. Ez kell nekem. Bár a szociális kapcsolatok egy ilyen helyen annyiból állnak, hogy üvöltünk egymás fülébe, de belefér. Egyébként máris becélzott egy csaj.

Csaj – Szia! Új vagy itt?

Én – Mondhatni.

Csaj – Jössz egy táncra? 

Hirtelen eszembe jutott Charmy.

Én – Igen, persze. Csak még dolgom van…

Csaj – Ugyan ne kéresd magad. A barátnőim már várnak.

Mondanom sem kell, hogy pár perc múlva 5 csaj táncolt körülöttem és nem igazán értettem, hogy jutottam ilyen szerencsés helyzetbe… Egy pillanat, én vagyok Sonic. Ez mindent megmagyaráz. Ellenállhatatlan vagyok.

Szóval úgy egy óra múlva lihegve, telve rúzsfoltokkal leültem egy hirtelen talált pult mellé és rendeltem piát. Miután megkaptam, szürcsölgetni kezdtem és azon gondolkodtam, mikor voltam utoljára buliban. Akkor megszólított egy másik macska lány.

Macska – Új vagy itt?

Én – Persze. Voltam már a városban, de sosem néztem meg ennyire.

Macska – Szóval csak gyorsan átutaztál rajta?

Én – Hát igen, elég gyorsan. Ez már nálam csak így szokott lenni.

Kuncogtam és a macskára néztem. Valahogyan nagyon ismerősnek tűnt. De egy hatalmas napszemüvege takarta a fél arcát és annyi festék volt rajta, hogy a színében sem voltam biztos. A ruhája sem segített rajta. Farmer volt rajta meg hosszú flitteres felső.

Én – Hát nem sokat engedsz látni magadból.

Macska – Jobban szereted azokat a lányokat, akik mindenüket kipakolják az asztalra?

Én – Nem így értettem, csak tudod egy ilyen bulin…

Macska – Én így érzem jól magam. Jössz táncolni? Vagy talán nem vagyok elég jó az ízlésednek?

Nem is kell mondanom, hogy táncoltunk. Valahogy nagyon ismerősnek tűnt és végig arra próbáltam rájönni, hogy honnan. Táncoltunk és táncoltunk. Olyan érzésem volt, mintha csak miatta jöttem volna ide. Ha jött más lány nem foglalkoztam vele, csak a macskára koncentráltam. Mások nem is érdekeltek. Sok-sok idő után miután éreztem, hogy kezd belőlem kifogyni a szusz, megkérdeztem.

Én – Ki vagy te?

Macska – Tudod te azt. Gondolkodj csak.

Hozzám simult a testével tánc közbe, én pedig hirtelen átkaroltam.

Én – Legalább vedd le a szemüveged, hogy láthassam a szemeidet.

Macska – Csak hogy lökjed a szokásos nyálas dumát, hogy milyen gyönyörűek?

Én – Úgy érzem, hogy miattad jöttem ide.

Macska – Ez is elég nyálas…

Én – Nem, én ezt komolyan gondolom. Egy belső, ösztönös érzés.

Macska – Olyan már csak a vadállatoknak van. Belőlünk rég kiveszett…

Én – És ha legbelül vadállat vagyok...?

A következő pillanatban azt vettem észre, hogy az ajkai az én ajkaimon vannak és egymásba kapaszkodunk. Miután elengedett és én a csók után levegőért kapkodtam, hátátfordított nekem és elindult a tömegbe.

Én – Várj! Belekarmoltál a vállamba!

Mikor utolértem, belekiabáltam a fülébe.

Én – Csak úgy ott hagytál, miután szétkarmoltad a vállamat?

Macska – Ha szeretnél még, gyere utánam.

Én – Karmolást?

Macska – Vagy valami mást…

Ítéljetek el. Én is fiú vagyok. Utána mentem. Kimentünk egy ajtón egy hosszú folyosóra, majd fel egy keskeny lépcsőn, majd még egy folyosó és balra egy ajtó. Ott beléptünk. Sötét volt bent.

Én – Kapcsolj villanyt, nekem nincs macskaszemem.

A macska szó nélkül leültetett egy székre, az ölembe ült és megint megcsókolt. Teljesen elvesztem benne. A következő dolog, amire feleszméltem, hogy a székhez vagyok kötözve és fel van kattintva a villany.

Én – Mi a fene…? Úristen! Szervkereskedő vagy! El akarod adni a szerveimet! Pedig még tökéletesen működik a májam!

A macska felém fordult és leesett az állam. Na nem szó szerint. Csak meglepődtem. Levette a szemüvegét és letörölte a sminkjét. Tudtam már ki az.

Én – Blaze? De hogyan és egyáltalán miért?

Pár másodperc szünet után ismét megrémültem.

Én – Te akarod ellopni a szerveimet??? Tudom, hogy a macskák szeretik a májat, de azt kérlek kíméld meg!

Blaze – Nem akarom a szerveidet!

Én – Ó. Akkor megnyugodtam.

Ismét pár másodperc múltán.

Én – Éssss? Miért kötöztél meg?

Blaze – Így nem tudsz elfutni.

Én – Ez világos, de miért futnék el előled?

Blaze – Mert át foglak adni a rendőrségnek.

Én – Hogy mi??? Semmit nem tettem!

Blaze – Még nem.

Én – Lehet, hogy nem érted, mert nem idevalósi vagy, de én vagyok Sonic. Hős vagyok. Mindig jót tettem. A rendőrség nem akar tőlem semmit, esetleg hálát adni, hogy annyiszor mentettem meg ezt a világot.

Blaze – Tudom jól, hogy miket tettél és még miket fogsz.

Én – Szóval azért akarsz bezáratni, amit még sem tettem?

Blaze – Inkább megelőzés képen. Ha így megy tovább nem tudok visszamenni a jövőmbe.

Én – Ezt hogy érted…? Ez csak jó nem? Borzalmas jövőből jöttél.

Blaze – Hát persze, teljesen más. Csak egy a gondom…

Én – Mégis mi?

Blaze – Silver… Valamiért már nem létezik…

Én – Nem létezik?

Blaze – Nem született meg!

Én – De akkor hogy jött vissza?

Blaze – Az egy másik jövőben volt, amit mi változtattunk meg!

Én – Értem én, de most miért engem kell ezért is okolni?

Blaze – Silver a te leszármazottad! Szóval veled kellett, hogy történjen valami!

Én – Úristen! Ilyen nyomi sarjam van…?

Blaze – Sonic!!!

Én – Heh. Bocs.

Blaze – Vissza kell szereznem Silvert és azt csak úgy érem el, ha visszaterellek a jó útra.

Én – De én jó vagyok. Mi a …?

Blaze – Többet nem mondhatok. Fiúk gyertek, fogjátok meg!

Belépett pár srác a szobába. Én meg elröhögtem magam.

Én – Most komolyan? Én vagyok Sonic! Ébresztő! Azt hiszitek, hogy csak úgy megadom magam? Egyébként sem követtem el semmit.

Blaze – Ő a vérfarkas, akit keresnek.

Ettől annyira ledöbbentem, hogy elfelejtettem védekezni.

Én – De hát honnét…?

Blaze – Mindenki téged keres. Köröznek Sonic…

Akkor vetem észre, hogy az egyikük nem mást tart a kezében, mint a megkötözött Charmyt.

Én – Rólad tökre megfeledkeztem…

Blaze – A női vécé ablakánál repkedett egy darabig és egy Sonic nevű sünt keresett. Lefújtam molyirtóval és lepottyant.

Én – Nincs benned kímélet???

Blaze – Nincs nagy baja, csak kicsit szédeleg. Holnapra elmúlik, de ha nem adod meg magad, lehet egyéb dolgok is történnek vele.

Dühösen néztem Blazere és egy darabig fontolgattam mit tegyek. Ránéztem Charmyra és nyeltem egyet.

Én – Jó, legyen. Vigyetek ahova akartok csak ne bántsátok.

Eloldoztak és két oldalról megragadtak. Charmyt az előttem lévő oroszlán vitte. Elindultunk libasorban a folyosón. Csak az egyik kísérőm fért mellém. Nyugodtan sétáltam és megpillantottam egy ablakot a folyosó végén. Gyorsan cselekedtem.

Belerúgtam az előttem lévő oroszlánba, aki ettől előre bukott és Charmyt kiejtette a kezéből, aki nagyot koppant a földön és csúszott jó pár métert előre. Eközben előre lendültem és elkezdtem rohanni és felvettem a földről Charmyt. Éreztem, hogy aki fog nem enged el és végigsúrolom vele a folyosót. Nem igazán izgatott, de közben rádöbbentem, hogy a folyosó végi ablak le van lakatolva és hallottam a lépteket a hátam mögött.

Blaze – Ne öljétek meg! Csak kábítsátok el!

Közben hallottam, hogy már a lépcsőn is rohannak fel mögöttem. Arra sem mehettem. Gyorsan eltakartam Charmy arcát és kiugrottam a csukott ablakon. Ekkor jöttem rá, hogy magasabban vagyunk, mint gondoltam. Letéptem Charmyról a kötelet és magam elé tartva üvöltöttem.

Én – REPÜLJ CHARMY!!! BASSSZDMEG!!! REPÜLJ!!!

Igen. Nem repült. Igazából még magánál sem volt rendesen. Belecsapódtunk egy szemetes konténerbe és éreztem, hogy egy szilánk átfúrja a kesztyűmet és beleáll a tenyerembe. Ismét ordítottam egyet, majd kikaptam Charmyt a szemétből, ekkor ugrott elő a szemétből, akit magammal húztam és oldalba vágott. Üvöltöttem egyet és dühösen gyomron rúgtam. Összecsuklott, én meg felkaptam ismét Charmyt és elrohantam vele. Útközben lerángattam a fejére szorult zacskót és közben ömlött a vér a kezemből. Mikor beértünk az erdőbe letettem egy tiszta helyre majd letéptem a kesztyűmet és bekötöztem a kezemet.

Én – Ezért kell kibaszott hulladékszelektálást csinálni, akkor nem lenne üveg a többi szemét között.

Miután ezzel megvoltam, kidőltem és majdnem elaludtam, de Charmy magához tért és elkezdett piszkálni, hogy mi történt miután valami nagy büdös zöld füstbe belerepült. Ezért elmondtam neki az egészet, de úgy állítottam be, mintha a maffia támadt volna ránk. Ha rájött volna, hogy köröznek még lehet, hogy kis Vector növendékként felad a rendőrségen vagy ott hagy valahol a semmi közepén és eltéved, ami neki rossz.

Álmélkodott, aztán megijedt és sürgetett, hogy menjünk tovább, hát így lett az, hogy hajnaltól másnap késő estig kutyagoltunk. Közben persze megálltunk egy kisfaluban enni.

Most itt vagyok és hiába, hogy álmos vagyok, nem tudok elaludni. Sajog az oldalam, fáj a kezem, rossz a lelki ismeretem. Ránézek az alvó Charmyra és arra gondolok mi lesz, ha rájön, hogy most én vagyok a rossz fiú…